Talán nem kell senkinek sem bemutatnom azt a rózsaszín ikonú alkalmazást, ami okostelefonra letöltve lehetővé teszi, hogy bizonyos távolságon belül (2-160km) általunk meghatározott életkori korlátok mellett (18-50+) kísérletet tegyünk megtalálni álmaink netovábbját…  Olvasóim között is biztosan akadnak olyanok, akik inkább letagadják, hogy regisztrálói az applikációnak, mert annyi kellemetlen meglepetéssekkel találkoztak már, hogy inkább nem emlegetik, míg megint mások talán épp a Tindernek köszönhetik, hogy megtalálták az igazit. Nézzünk hát egy kicsit szét a Tinder háztája körül!

A 2012-ben napvilágot látott alkalmazás számos hozzá hasonló társával egyetemben az online randizás nélkülözhetetlen eszköze lett az elmúlt években. A ma már 196 országban jelen levő 40 nyelven elérhető alkalmazás körülbelül 58 millió felhasználót tudhat magáénak, akik átlagosan 9 percet töltenek itt el napi szinten.

Mivel az internetes multitasking a fiatalabb generáció sajátja nem véletlen, hogy egy 2016-os amerikai tanulmány is arra mutat rá, hogy a 18 és 24 év közötti fiatalok 27%-a már próbált ki bárminemű randiappot. Mindez jól mintázza, hogy főleg a huszonéves generációra specializálódik például a Tinder is, míg az idősebb korosztály, ahogy a beállítások is szemléltetik (50+) „ömlesztve” ismerkedhet az alkalmazáson keresztül.

De mégis mi bújik meg a háttérben?

Számos tanulmány vizsgálta már a Tinder-témakört, a felhasználók motivációját kutatva, hiszen az app egy helyen kínál számos lehetőséget a felhasználók igényeinek kielégítésére. A regisztrálók motivációját nézve beszélhetünk személyes kapcsolatokról, melyek lehetnek pusztán szexuális eredetűek, de a szerelem és a hosszútávú kapcsolatok megtalálása is egy aktuális cél lehet.  Ugyanúgy motiváció lehet különböző személyes okokból való jelenlét, hiszen, az online világban az emberek inkább komfortban érezhetik magukat, ezzel valamelyest feloldhatják szociális gátlásaikat és bátrabban mernek új embereket megismerni, sőt az online elért sikerek önmegerősítő jellegűek is lehetnek. A többmillió felhasználónak köszönhetően, kevésbé érzhetik magukat magányosnak azok, akik a való életben egyedül töltik mindennapjaikat, hiszen lehetőségük van csatlakozni egy globális közösséghez. Végül nem szabad megfeledkezni azokról sem, akik pusztán szórakozásból vannak jelen, hiszen „menő” és „vicces” regisztrálni és jobbra-ballra húzogatni a képernyőt ismerősök után kutatva pláne, hogy a Tinder-profil létrehozása ingyenes.

 A sikerhez csak pár jó kép kell… vagy van még valami más is?

Az ember a való életben, társas környezetben mindig igyekszik úgy viselkedni, hogy szimpátiát váltson ki és optimális, lehetőleg pozitív visszacsatolást kapjon. Ehhez sokban hozzájárul az első benyomás és annak mibenléte: amikor egy idegennel találkozunk, gondolkodásunknak köszönhetően azonnal el tudjuk dönteni, hogy szimpatikus e vagy sem, (körülbelül 7 másodperc, míg mindent felmérünk). Mindez, egy velünk született túlélési ösztönnek köszönhető, mely tudatosan nem is irányítható. Miután meggyőződtünk róla, hogy nem jelent fenyegetést számunkra a másik személye, a külsőjéről és a személyiségéről alkotunk véleményt.

A Tinder esetében ez a döntés valószínűleg sokkal rövidebb idő alatt megszületik, hiszen pusztán a fizikai jegyek alapján választunk, nem tudjuk felmérni, hogy az adott profil mögött lapuló személy jelent e ránk bárminemű veszélyt. Amennyiben ez a döntés, pusztán a kinézet alapján negatív, úgy vélem a balra húzás azonnali és automatikus.

Ahányan vagyunk, annyi féle képpen döntünk és választunk. A következőben egy aktuális Tinder-használó barátnőmet kérdezem, nála mi határozza meg a like-ok kiosztását?

Mióta vagy fent Tinderen?

Régen voltam fent, de újra, múlt hét szombat óta. Előtte meg kb másfél évet.

Mennyi időt töltesz fent egy nap?

Változó. Ha beszélgetek valakivel, akkor akárhányszor ír nyilván időt töltök vele. De ha nem, akkor nagyon ritkán, egy nap max 1-2 percre megnyitom, három embert arrébb húzogatni és ennyi.

Mi volt az első elhatározásod, mikor regisztráltál? Mi motivált?

Hallottam róla másoknál és Pesten voltam, gondoltam miért ne? Meg alapvetően nem szeretek egyedül lenni és gondoltam adok egy esélyt annak, hogy akár ott is megtalálhatok egy olyan embert, akivel bármi kialakulhat.

Változott valami azóta?

Most brahiból töltöttem le, semmit nem várok tőle, mert vidéken ez elég nehéz, úgy, hogy a feldobottak hatvan százaléka szlovák [mivel közel van a határ]

Mit nézel meg először az aktuális profilnál?

Hogy magyar -e! Ez döntő. Ha nem magyar egyből balra húzom, vagyis, ha szlovák, akkor… Mit kezdjek egy szlovák emberrel, nem tudok vele beszélni se. Ismerkedni meg nem feltétlen angolul szeretnék. Aztán nyilván megnézem a képeit, sportol-e, meg örülök, ha fel van tűntetve, hogy milyen magas.

És te mit mutatsz meg magadból, magadról?

Nem sokat. Azt látják, hogy hol tanulok, meg négy képem van feltöltve.

Kaptál bárkitől negatív kritikát amiért nőként a Tinderen vagy?

Igen, persze. Hogy normális lány miért van Tinderen? Miért Tinderezek ha kapcsolatot akarok, hiszen ez nem arra való.

Virtuális randi vagy személyes találka?

Pár alkalom kell, hogy elinduljon egy beszélgetés. Meg én például szeretek egy idő után átmenni Facebook-ra, ahol képeket tudunk egymásnak küldeni, hogy mit csinálunk, vagy egyet -egyet magunkról, nyilván normális keretek között!

De nem szeretem sokáig húzni halasztani, mert könnyen kezdek kötődni egy emberhez, ha nagyon jól el tudunk beszélgetni. Ha ez a kötődés hamar kialakul és találkozunk, aztán meg csalódok, akkor igen szomorú tudok lenni. Viszont, ha egy hét beszélgetés után találkozunk, akkor meg annyira nem. De videochat-elni nem videochat-elnék egy ismeretlennel!

Mi volt a legviccesebb, legtragikusabb, legérdekesebb…Tinder-storyd?

Hát egy olyan, ami nem Tinderen történt, de Tinderrel kapcsolatos. Messengeren rámírt egy adott csávó, hogy ő látott Tinderen és úgy gondolja, hogy éljük le együtt az életünket. Nyilván mondtam neki, hogy ne haragudj már, de a Tindernek van az a remek funkciója, hogy ha tetszünk egymásnak párba állunk, és ez nem történt meg, úgyhogy ezt nagyon gyorsan hagyja abba, mert rettenet ijesztő.

Hogy tapasztalod, milyen férfiak vannak fent Tinderen?

Szerintem, van az a kategória, akik mondjuk ki, kicsit nyomibbak az átlagnál. Akik regényeket írnak le magukról, hogy már mennyire szeretnének egy barátnőt és ők hosszútávú kapcsolatot keresnek. És vannak ezek a magukat nagyon nagynak gondoló faszikák, akiknek a leírásából és képeiből süt az, hogy elvisz, megitat egy limonádéval, aztán jólmeg… aztán soha többé nem találkoztok. Valamint, van az a millióból az egy kategória, akivel találkozol, normális, nem mondja azt az első randin, hogy hosszútávon keres kapcsolatot, hanem úgy van vele, hogy ha szimpatikusok vagyunk egymásnak akkor hagyjuk hadd alakuljon. Nekem ilyenből volt egy négyhónapos kapcsolatom.

Mit csinálsz, ha ismerőst találsz?

[Nevet] Vagy brahiból belikolom, szuperlikeolom, mert az vicces. Ha viszont tetszik, akkor nyilván nyomok rá egy szivecskét, mert úgy vagyok vele, hogy nincs veszíteni valóm. Mert hát nyilván az utcán nem mennék oda hozzá, hogy helló, amúgy tetszel. De most vagy jön egy match és akkor örülök, vagy ha nem, akkor legalább tudom. Szóval ez így, ebből a szempontból megúszósabb.

Van bármi tanulsága a Tidner-használatnak szerinted?

Talán az, amit ma szinte mindenki tud, hogy nagyon nehéz párt találni magunknak és nem feltétlen a Tinder lesz ennek a kulcsa.

Kitartó húzogatás, szerencse vagy a sors keze munkája, hogy pont jókor, jó helyen legyen az ember a nagy Ő megtalálásakor? Tény és való, hogy a Tinder egy újabb ajtót nyitott meg előttünk az ismerkedésben, a kérdés persze, hogy mikor kinyitjuk ott áll-e az ajtó túloldalán a megfelelő ember?