Kenyér kell a népnek, meg cirkusz, ahogy azt a mondás is tartja, és ezt ismét megkapják a magyar tévénézők. A harmadik évadnak köszönhetően ismét mindenütt a Luxus feleségekbe botlani. Akár a karantént próbálja az ember átvészelni, akár a közelgő vizsgái elől menekül a tévé elé, vagy épp az internetet görgetve bukkan Dancsó Peti YouTube csatornájára, jószerével talál valami „luxi felis kontentet”.

A sorozat az évek során kapott már hideget meleget… na jó, főleg hideget, most mégis ássunk mélyebbre és nézzünk szét a felszín alatt! Mégis mi tarthatott életben egy olyan reality-műsort, mely a fényűzést árulja egy olyan országban, ahol az emberek harmada még mindig a létminimum alatt él?

A vérbeli feministák már a sorozat címe hallatán felhördülhettek az első évad debütálásakor, hogy mégis, hogy lehet a nőket a férjükhöz tartozásuk alapján, mint „feleségek” kategorizálni, és egy egész sorozatot rájuk húzni? Jogosan merülhet fel a kérés, hogy a gender-forradalmak idejében, hogy lehet ennyire művi, felszínes keretbe ágyazni nőket, pláne, hogy olyan amerikai fűszerezéssel születtek meg, melyet a magyarországi viszonylatok jószerével meg sem közelítenek. És bár tény, hogy az amerikai eredeti, a Real Houswifes inkább megállta a helyét a tengerentúlon, még ott is az egyik legmegosztóbb reality-ként könyvelték el.

Mint kiderült a szereplők beválogatásakor:

„Alapkövetelmény volt, hogy olyan nőket kerestünk, akiknek az életmódja nincs átfedésben az átlagemberekével. Olyan problémáik is vannak, hogy átsétálhatnak-e az utcán 20 millió forint értékű ékszerekkel. Ezen kívül ezek a hölgyek szépek, sikeresek, kommunikatívak és szeretik, ha körülöttük forog a világ. Pont ezért, ha összeeresztjük őket, akkor abból egy olyan drámai kibontakozás lesz, ami érdekelheti a nézőket”.

Tehát kerestek fél tucat nőt, akik majd jól megmutatják milyen a nem- magyar- valóság.

A feleségek luxuskivitelben is tipikusan egy olyan valóságshow, amit senki sem néz, mégis mindenki ismer és beszél róla. Ahogy az eredendő kíváncsiság vonzhatta anno Évát az Édenkertben az almafa felé, úgy sokunkat ugyan ez az érzés láncol a képernyő elé. Mint egy jó pletyka hallatán, a műsorban is valaki más életében turkálhatunk, és nem mellesleg a számunkra ellenszenves karakterek láttán pedig nyugodtan veregethetjük a vállunkat, hogy mi mennyivel jobb, értelmesebb emberek vagyunk, mint azok, akik eladták magukat az ország szeme láttára. Immár harmadszor!

Ellentmondások netovábbja: Luxusfeleség vs. Önálló karrierista nő

Bár a szereplők minden évadban valamilyen úton-módon saját egyéni karrierjüket hangoztatják, ugyanakkor, ahogy a műsor címe is utal rá, ők valaki feleségeként élnek „luxusban”, ezzel is inkább azt sugallva, mindez nem kemény munka gyümölcse, hanem a jó házasodás kérdése.  Ebből fakadóan az aranyásó kifejezés is erőteljesen az itt megjelenő nőkre tapadt és már senki sem a nagy aranyláz-időszakra gondol a szó hallatán. A műsorban rejlő nevelő szándékot még véletlenül sem kezdem el keresni, mert feltehetőleg nincs benne.

A sorozat ezt a gyermekbetegséget - már hogy az orbitális ellentmondást- a harmadik évadra sem tudta kinőni, sőt olyannyira túllőtt a célon, hogy a magyarországi viszonylatokban még inkább nevetségesnek tűnő anyagi javakat adott a szereplői kezébe. A személyi testőr, helikopter és egyéb luxus nyalánkságok olyan erőltetett túlzások, amelyek még kevésbé teszik hitelessé egy fiatal, férj vagy családi hátszél nélkül boldoguló, huszonéves nő független egzisztenciájának létezését. Ha még csak meg is próbálnánk komolyan venni ezeket a nőket- legalábbis a sorozat alapján- hamar kudarcba fulladna a dolog, a klisés luxus- hobbik, cipő- és ruhavásárlás valamint a folytonos cicaharcoknak köszönhetően. Nem beszélve a szőke-sztereotípiáról, ami a mai napig kifogyhatatlan kincsesbánya a magyar humor terén. A harmadik évad hét szereplőiből hatan mind szőkék, és ezt előszeretettel hangoztatják is, csak hogy végképp inkompetensnek tartsuk őket.

Bár az „életrajzi” elemeket illetően van alapja a történetnek, továbbiakban egyértelmű, hogy a jelenetek, események, és a nézőket leginkább érdeklő intrikák és konfliktusok egy jól megírt forgatókönyv részei.

Minden bizonnyal a vaskos gázsi és az egész cirkusszal járó népszerűség, ami vezérli a szereplőket, különben miért engednének be minket az otthonukba, hálószobájukba, wc-jükbe, és mutatnának meg olyan -egyébként teljesen indokolatlan- részleteket a magánéletükből, amin aztán bátran csámcsoghatnak az emberek. És minden bizonnyal a jövőben is csámcsogni fognak, tekintve, hogy egy-egy jól sikerült mondat még ma sem tudott kikopni a szlengünkből. Bár lehet ezt a Dancsó-kritikáknak köszönhetjük…

A show megítélésének témájában készült kérdőív válaszadóinak legnagyobb része- ahogy az várható volt- a primitív, felháborító, szánalmas, népbutító kategóriába sorolta mind a műsort, mid pedig a szereplőit. Mások ambivalencia nyomait vélték felfedezni magukon- és bevallom magam is ezek közé tartozom-, a megvető és szórakoztató fura elegyét alkotva.

Van egyáltalán bármi értékelhető ebben a sorozatban?

Minden ellenszenvemet, szarkazmusomat levetkőzve, hősiesen beismerem hogy eddig mindegyik évadot végig néztem, és be kell látnom néhány dolgot.

Egyrészt: még ha csak minimális szinten is, de valamicske jellemfejlődés figyelhető meg a szereplőkön az elmúlt három szezon tükrében. (Bár kétség sem fér hozzá, hogy az első képkockákon bemutatott stílusát senki nem vetkőzte le.)

Másrészt: a felszínes luxuscikk-hajhászáson túl, valós -vagy legalábbis valósnak feltüntetett- problémák is megjelennek, pláne a 3. évadban, mint a családon belüli problémák, egészségügyi problémák, szenvedélybetegségek.

Kérdéses, hogy ezeket azért mondatták ki a szereplőkkel, hogy ne csak az állandó sárdobálást lássák a nézők, és együtt érezzünk velük valamicske sorsközösséget vállalva, vagy valódi üzenete is van mindezeknek. Hiszen valamivel személyesebbé tehetik a karaktereket, lévén, hogy inkább azonosulni lehet (sajnos) ezen problémákkal, sem, mint az általuk bemutatott felső tízezerhez tartozó élet nehézségeivel.

A felső tízezer kérdéskörét persze sokan feszegették már a sorozat születésekor. Lehet pusztán csak érdekesség, hogy a Luxi felikkel egy időben startoló puncs.hu erőteljes hátszelet biztosít a műsornak. Ez a szoros összecsengés tette a gazdagok randioldalát fő támogatójává, ahol nem titkolt a cél: a dúsgazdag férfiak megtalálhassák azokat a fiatal, dekoratív nőket, akik pontosan ilyen dúsgazdag férfiakra vágynak. Elvégre, a puncs.hu egy olyan hely, ahol a „kapcsolat érték”. Minden bizonnyal értékes kell, hogy legyen egy -egy ilyen kapcsolat, különben senki nem venne a frissen kiválasztott asszonykájának egy 3000 eurós pomerániai törpespiccet!